» bk
gergő – 2010. december 26., vasárnap 14:54 – csak úgy – 2 komment érkezett »
Ezúton is szeretnék az immáron nem létező olvasótábornak, azaz Nektek boldog, pálinkában és bejgliben gazdag karácsonyt kívánni! Az, hogy a posztok száma 2011-ben növekvő tendenciát fog-é mutatni, nos, arra ígéreteket nem mernék tenni. Mikor írhatnékom van időm nincs rá, és vica versa. Ilyen ez a popszakma.
Addig is tömje magát mindenki degeszre hallal és süteménnyel, öblítsen pálinkával és vörös borral, és ne írjátok ki facebook-ra, hogy ahányan lájkolják ezt, annyi felest megisztok szilveszterkor, mert nem vicces.
» shall we stay?
gergő – 2010. október 26., kedd 10:24 – csak úgy elmélkedés – 3 komment érkezett »
Megint sokáig voltunk fenn, üthetett talán hármat, mire lefeküdtem. (n+1)-edik alkalommal is megízlelhetem a mosott szarként ébredés mámorát. Csíkra nyílt szemmel nyúlok a kávé után, az alja zörög benne, nem hagy cserben. Atom szétesett fejjel ülök a gép elé, hogy magamba szippantsam az interwebek által ma délelőtt nekem szánt szeletét. Lassan elkezdődik a nap, épp a tanulásé a főszerep, máskor lélekvesztve rongyolnék a városba. Egy biztos: nem hiányzik semmi.
Sokáig tartott, mire rájöttem. Volt egy film, Pursuit of happiness. Rám semmi nem illik az egyébként kiváló és megindító moziból, maximum a becses címe. Alapvetően két ember van. Kapcsolatfüggők és akik tökéletesen megvannak egyedül. Egyik sem képes igazán megérteni a másikat, legfeljebb elfogadják. Olykor még azt sem. Hiszen egészen kiválóan képes az amúgy sem túltengő logikus gondolkodást háttérbe szorítani a szerelemnek nevezett, egyébként hormonok miatt kialakuló, inkoherens cselekedetekben és a semmin való folyamatos gondolkodásban csúcsosodó téboly.
Van egy olyan sejtésem, hogy a kapcsolatban élők jelentős százaléka az önnön hibái foltozására van a másik mellett. Kiegészítjük egymást – mondják. És ez így is van rendjén.
Az ember társas lény. Alapvetően így van, de szükségszerű hozadéka ennek, hogy mindenképpen kell magunk mellé egy másik, akit boldogíthatunk? Nem hinném, legalábbis nekem nem feltétlenül hiányzik. Vannak, akik egyedül is tökéletesen elvannak. És kivételesen nem ironizálok. Jó dolog elmolyolni otthon, mikor egyedül vagy. Elővenni egy régi könyvet, megnézni egy régi klasszikust, leülni elszívni egy cigit, minden slukkját egyenként kiélvezve. Jó a magány, néha. Nem zavar senki.
Az élettel természetesen nem lehet egyedül haladni. Időről-időre melléd csapódnak egyesek, ezért vagy azért. Megszokod őket, szereted őket. Vagy megszöksz, de el is marhatod magad mellől őket. Nem érdemes, mert ha a legvégén is egyedül maradsz, annak nem fogsz örülni.
» explored
gergő – 2010. szeptember 26., vasárnap 13:27 – képszpem web csak úgy – 2 komment érkezett »
Akik egy kicsit régebb óta olvasnak (ha még vannak ilyenek, egyáltalán), azok tudják, hogy fotózom. Ezeket a flickr elvezésű fotós oldalra szoktam elég nagy időintervallumok kihagyásával feltöltögetni. Ha valamiért nagyon catchy képet sikerült alkotni, és azt sokan nézik meg, akkor explored lesz. Tehát felfedezik. Dióhéjban ez annyit tesz, hogy a napi felfedezett képek közé bekerülve, a főoldalon rotálva sokkal több emberhez jut el a kép, azokhoz is akik nincsenek "feliratkozva" a képeimre. Erről bővebben Mefinél és a spottr-en is lehet olvasni. Habár a két cikk talán ugyanaz is.
Lényeg a lényeg, íme az én explored képeim. Büszkék vagyunk rájuk, de még hű de hogy mennyire!
» farkas berci széjjelfagy
gergő – 2010. július 24., szombat 11:22 – fun – 1 komment érkezett »
Orsolyának mihamarabbi rekoverálódása érdekében küldennánk soksok szeretettal.
» eredet
gergő – 2010. július 24., szombat 08:54 – mozgókép – 1 komment érkezett »
Képzeld el a tökéletes bűnözőket, akik nem a bankszámládról lopnak, hanem az elmédből. Gondolatokat, amikkel később megzsarolhatnak, vagy amiből dúsgazdagok lehetnek. A tökéletes bűntény pedig egy gondolat elplántálása. Az agyad emlékszik a gondolataid forrására, így egy ötlet csíráját kell elvetni. Ehhez az elme legmélyebb bugyraiba kell eljutni, álom-szinteken keresztül.
Nem mondanám sablonosnak, de láttunk már ilyet: tökéletes bűntény filmet kapunk. Gondosan, a legapróbb részletekig kitervelt behatolás ez. A sztori ráadásul több szálon folyik, és előrehaladva hántjuk le az elménk újabb rétegeit. A szintek között folyamatosan ugrálunk, ahogy azt kell, így a száznegyvenkettedik perc végére durván felturmixolják a szürkeállományt.
A szereplőgárda vegyes. DiCaprio-t a Titanic óta rühellem, de először a Kapj el ha tudsszal, illetve nemrég a Viharszigettel sikerült megbékélnem vele. Rajta kívül is jó arcokat válogattak, szépek a lányok – Ellen Paget lavoljuk – és snájdigok a srácok. A kiszemelt áldozatot azért kiemelném, azt valami olyan ellenszenves ficsúr játszotta, hogy nem volt nehéz a besurranók pártját fognom.
A mozi pedig totális audiovizuális orgazmus: szórták a cg-t a filmbe mint bolond pék a lisztet, a dallamokat pedig Hans Zimmer komponálta. Aki nem ismerné, az ő nevéhez fűződik a Pearl Harbor, a Gladiátor és az Esőember zenéje is. A filmre úgy sikerült beülni, hogy az imdb 9.1 pontos értékelésén, és a ploton kívül nem is hallottam róla. – Innen is látszik, hogy már nem olvasom a filmbuzit, oh nej. – Ha pontoznék, én is ekörül adnék. Kikúrt jó film.
» re: hova tűnt a blogod
gergő – 2010. július 22., csütörtök 09:38 – csak úgy – 4 komment érkezett »
Jelentem, megtaláltam! Kis szívemet melengető levelek pottyantak be a postaládikába október óta. Ennek én borzasztóan örültem, de mivel az írási kedv szigorúan monoton csökkenő formát öltött, így maradt az áldatlan állapot.
Bizonyára a távolban fanfárok is felzendülnek, hogy újra lehet engem olvasni. Ami biztos, hogy kevesebb és tömörebb poszt lesz. Eltelt két év alatt bizonyos Pálokat megszégyenítőt fordultam. Na nem csak 180-at, hanem kb 900 fokot. Végül csak meglett a jó irány.
Btw, elég pofás lett a freeblog adminja. Nyilván nem egy wordpressz, de nekem begyere.
» na mostmár elgem van
+ – 2010. március 16., kedd 21:37 – blog balfasz antiszoc elmélkedés – 1 komment érkezett »
VISSZA A GERCSI BLOGOT [tüntet -.-"]
ps: aj és ezt se jeleníti meg, teljesen eltüntette a gonosz gercsi a mindent mindent :c
ps: 2010. május 26. 0:49 : STILL >_<
» ide a kávémmal, pronto
gergő – 2009. október 20., kedd 07:17 – csak úgy – 5 komment érkezett »
Van a fekete, van a kapucsínó. Van elefántébresztő, van tejes, van rumos. Van kicsi, van nagy, sőt közepes is akad. Szaladsz vele a 7-es buszhoz a forró papírpoharat markolva. Vagy épp csak az automatát támasztod az E-ben. Benyomsz egy holland cappucinót, de megvárod a titkos adalékot is – tesznek bele egy kevés zöldet is, pszt. Épp csak csíkra nyílt szemmel kortyolod álmos reggeleken, és várod hogy végre felgyere alfából. Eszel hozzá vajas kiflit, vagy csak hagyod beütni a lórúgást. Este is iszod táskás szemekkel, mert másnap zéházol. Aztán persze az egész lakásban szanaszét hagyod a csészéket. Egy immár hatodik éve kávé addikt, heló.
» up!
gergő – 2009. október 18., vasárnap 22:00 – mozgókép – 5 komment érkezett »
Kis túlzással elmondható, hogy amihez a Pixar hozzányúl, az tüstént arannyá változik. Legyen az bármilyen ötlet, a sajátos látványvilággal és a bugyuta de szerethető történeteikkel simán levesznek a lábamról. Pedig sosem voltam oda a rajzfilmekért különösebben, Cartoon Networköt sem néztem, és a szombat reggeli matiné is kimaradt. De ahogy a Wall•e-vel, úgy az Up!-al is megvettek kilóra.
Rém egyszerű történettel nyitunk – egy szótlan kissrác és egy ugribugri, soha-be-nem-áll-a-szája lányka románca bontakozik ki. Összeházasodnak, élnek boldogan, majd szépen lassan megöregszenek, egymás mellett boldogságban. Egyetlen közös álmuk eljutni Niagara Paradise Fallsba, de az idő vasfoga dolgozik, és előbb marad az öregember egyedül, mint hogy ez teljesüljön. Sőt, a szeretett a házát is el akarják vakarni a feje fölül. Viszont egy dolog még hátravan: leparkolni a kecót a vízesés mellett. És hogyan jut el oda? Naná, hogy nem akárhogy, léggömbökkel!
Borzasztóan vicces és aranyos történetet fabrikáltak a morgós vénember, az ügyefogyott cserkészfiú és a többiek köré. Nem beszélve a gyönyörű képi világról, ami bizony megközelíti, vagy talán übereli is kedvenc robotunkat. Kilencven perc tátott szájjal, vagy épp karfát markoló izgalomban, ez az Up! Nagyon régen láttam olyan mesét, amit ennyire eltaláltak. És nekem ne mondja senki, hogy ezek csak gyerekeknek valók, mert ez korfüggetlen szórakozás, nem is akármilyen.
» the ugly truth
gergő – 2009. október 9., péntek 08:25 – mozgókép – 2 komment érkezett »
Sosem szerettem igazán a romantikus vígjátékokat. Néhány kivétellel úgy akarnak viccesek lenni, ami nekem nem fekszik. Ehhez adjuk hozzá a képtelen fordulatokat, a rendkívül életszerű románcot előrelendítendő, és máris megkaptuk az n+1 létező romantische komédiák receptjét.
A Csúf Igazság egy pontosan ilyen film. A főszerepben tetszelgő hölgyeményünk (Katherine Heigl) ugyan eszméletlenül jól néz ki – vagyis annak állítják be –, de hisztériás, kibírhatatlan és frigid, mivel kezdi benőni a pókháló szegénykémet. Mindezek tetejébe olyan pasiról álmodozik a hasonszőrű barátnőjével, aki nem létezik, de legalábbis olyan meleg, mint a cserépkályha. Nagyjából itt robban be emberünk, a 300-ban megismert Gerard "This is Sparta" Butler által alakított laza csávó, hogy a kisasszonyt felrázza csipkerózsika álmából. In the meanwhile betoppan a képbe a hős lovag fehér lován, akit is főhősünk segítségével sikerül becserkésznie főhősnőnknek, és innen azt hiszem már mindenki tudja a befejezést. Vagy nem, akad egy fordulat, de nem nevezném svédcsavarnak.
Kár is volna a fényképezésről vagy dramaturgiáról beszélni, mert egyben volt minden. Korrekt iparos munka, mostani nagy sláger betétdalokkal, szép dekoltázzsal, eszméletlen gáz filmvégi CG effekttel. Bugyuta kis szerelmes vígjáték ez, egyszer el lehetett rajta nevetgélni.
bejegyzések
