"elmélkedés" kategória archívuma
» shall we stay?
gergő – 2010. október 26., kedd 10:24 – csak úgy elmélkedés – 3 komment érkezett »
Megint sokáig voltunk fenn, üthetett talán hármat, mire lefeküdtem. (n+1)-edik alkalommal is megízlelhetem a mosott szarként ébredés mámorát. Csíkra nyílt szemmel nyúlok a kávé után, az alja zörög benne, nem hagy cserben. Atom szétesett fejjel ülök a gép elé, hogy magamba szippantsam az interwebek által ma délelőtt nekem szánt szeletét. Lassan elkezdődik a nap, épp a tanulásé a főszerep, máskor lélekvesztve rongyolnék a városba. Egy biztos: nem hiányzik semmi.
Sokáig tartott, mire rájöttem. Volt egy film, Pursuit of happiness. Rám semmi nem illik az egyébként kiváló és megindító moziból, maximum a becses címe. Alapvetően két ember van. Kapcsolatfüggők és akik tökéletesen megvannak egyedül. Egyik sem képes igazán megérteni a másikat, legfeljebb elfogadják. Olykor még azt sem. Hiszen egészen kiválóan képes az amúgy sem túltengő logikus gondolkodást háttérbe szorítani a szerelemnek nevezett, egyébként hormonok miatt kialakuló, inkoherens cselekedetekben és a semmin való folyamatos gondolkodásban csúcsosodó téboly.
Van egy olyan sejtésem, hogy a kapcsolatban élők jelentős százaléka az önnön hibái foltozására van a másik mellett. Kiegészítjük egymást – mondják. És ez így is van rendjén.
Az ember társas lény. Alapvetően így van, de szükségszerű hozadéka ennek, hogy mindenképpen kell magunk mellé egy másik, akit boldogíthatunk? Nem hinném, legalábbis nekem nem feltétlenül hiányzik. Vannak, akik egyedül is tökéletesen elvannak. És kivételesen nem ironizálok. Jó dolog elmolyolni otthon, mikor egyedül vagy. Elővenni egy régi könyvet, megnézni egy régi klasszikust, leülni elszívni egy cigit, minden slukkját egyenként kiélvezve. Jó a magány, néha. Nem zavar senki.
Az élettel természetesen nem lehet egyedül haladni. Időről-időre melléd csapódnak egyesek, ezért vagy azért. Megszokod őket, szereted őket. Vagy megszöksz, de el is marhatod magad mellől őket. Nem érdemes, mert ha a legvégén is egyedül maradsz, annak nem fogsz örülni.
» na mostmár elgem van
+ – 2010. március 16., kedd 21:37 – blog balfasz antiszoc elmélkedés – 1 komment érkezett »
VISSZA A GERCSI BLOGOT [tüntet -.-"]
ps: aj és ezt se jeleníti meg, teljesen eltüntette a gonosz gercsi a mindent mindent :c
ps: 2010. május 26. 0:49 : STILL >_<
» so goodnight moon
+ – 2009. augusztus 5., szerda 04:59 – zene balfasz csak úgy elmélkedés – nincs komment »
there's
a nail in the door
and there's glass on the lawn
tacks on the
floor
and the tv is on
and i always sleep with my guns when
you're gone
ezen felül sok a furcsa gyors nagy vihar, meg villám ujra. lehet ismét jon az esős évszak. most is esik. de igy legalább nem cink a leonardos eltűnős plakát*, amire az van irva 'aggodunk érte, a sok eső miatt is'. (*:nem, nem átlácó tintás)
'and then the wind just starts to moan.. fújja a sok lufimat a szobámban. mondjuk azt a légkondi is szokta. meg már nyertem nemelismert 5ftot is a villámokon. be rakhatnék ide egy villám szmájlit, de az tul gyors lenne, nem látnátok. bár kazinál lehet lassúbb.
tüzet is raktunk a sütőben. de azt melegben. nyilván, mikor máskor :f.
és már megint a szotyin ragadtam aszem amig ez a zacsi el nem fogy.. nem akarok szotyit enni de ha elkezdtem, nemtudom lerakni. dam. emenemsz the same.
izgi lenne kamu házt nézni..
na jo elfogyott szotty, valamint rájöttem felhős időben nem süt jelezvén a reggelt a nap. s itt megint egy ujabb remek poszt a semmiről aminek orul majd meva, de hát ha egyszer nem tudok zenélni, zenélek magamba +- balfaszcsakúgyelmélkedészene, ugyse szeretnétek. az élet nehéz ^^. sdf. csók.
» jogsi kérdés
gergő – 2009. június 30., kedd 08:30 – blog képszpem elmélkedés – 6 komment érkezett »
Bármekkora autóbuzi is vagyok, sikerült hosszú évekig halogatnom a jogosítvány megszerzését. Pedig már egészen kis korában megcsapja a benzingőz azokat, akik erre fogékonyak. Utánafordulni az utcán egy állólámpás mercinek, vagy ne adj' isten valamilyen amerikai benzinfalónak – szívem csücskei továbbra is –, akkor is ha a másik oldalon valami platinaszőke cicababa riszálja magát. Nem, neked a lóerők kellenek, meg a hengerek. Abból is nyolc darab, V-alakban. Szóval igen, engem is elkapott a kór, méghozzá jó régen.
Kezdődött ez azzal az eltökélt szándékkal, hogy mikor megkérdezték Gergőkétől mi leszel ha nagy leszel, ezt válaszoltam büszkén (mások megrökönyödésére): buszsofőr leszek! – de legalábbis pótos Kamazt vezetek majd, flottásat. Végül nem így lett, az egész megmaradt egy gyermeteg rajongásnak.
Csillogó szemekkel nézelődtünk pár éve a Kincsem parkban is az amerikai autós találkozón, ha pedig a belvárosban feltűnik egy Mustang, vagy Chevy kisbusz, vagy bármi más ami a nagy vizen túli életérzést hozza vissza négy keréken – nos, akkor kihagy két ütemet a szív, a világot kizárjuk egészen addig amíg el nem tűnik a látóhatáron a járgány.
Az még odébb van, hogy ilyenem is legyen, de először tanuljunk meg járni, aztán fussunk. De ne is fussunk, vezessünk. Ahhoz pedig jogsi kell, és ez a nyári prodzsekt. Apropó, ha a Dodgem suliról bárkinek van pozitív-negatív tapasztalata, ne habozzon megosztani. Vagy ha más alternatívát tudtok, az is jöhet, köszi.
» szélesvásznon
gergő – 2008. december 10., szerda 14:21 – geek elmélkedés – 16 komment érkezett »
Ez a poszt azért született, hogy a sok gondolatot kiírjam a fejemből, és majd később visszaolvasva jó döntést tudjak hozni. Kevesek fogják tudni értékelni, rajtam kívül talán senki sem. Szóval ha nem érzed magad nagyon kockának, vagy esetleg nem éppen monitorvásárlás előtt álsz, akkor bűntudat legapróbb szikrája nélkül tovahaladhatsz.
Azt már régóta tudjuk, hogy emberi szem fiziológiájánál fogva – fekvő, egymás mellett és nem felett elhelyezkedő szempár – nagyobb teret lát be horizontálisan, mint vertikálisan. Sőt, a mozivásznak is éppen ezért szélesebbek mint a hagyományos 4:3-as képarány, innen ered a szélesvászon elnevezés, amit az utóbbi néhány évben a számítástechnika is felfedezett magának. Elkezdtek feltűnedezni egészen kicsi 15 colostól kezdve, egészen nagy 22-24 colos szélesvásznú monitorok, ma pedig ott tart a helyzet, hogy hagyományos képaránnyal rendelkező monitorokat nem is igazán kapni, és a méretnövekedésnek semmi sem szab határt, még a józan ész sem, talán csak a pénztárca.
Balra 19 col 5:4-es képaránnyal, jobbra 22 col 16:10-es képaránnyal – az optimális váltás lenne, a képen egy Samsung 223bw.
A mostani monitorom egy Samsung 931bf, ezt idén márciusban vettem, és ez még egy 5:4-es, hagyományos képarányú LCD, bár már akkor is elgondolkodtam egy szélesvásznú megoldáson. Mostanra határoztam el magam, hogy mégis beszerzek egy ilyen monitort, de ez sok kérdést vet fel. A márka pont nem tartozik ezek közé, mert Samsung lesz, ehhez kétség nem fér. Ellenben a méret, a panel típusa (ebből adódóan a frissítés gyakorisága), és persze az ártartomány mind olyan kérdés amikben jól el lehet veszni. Méretben az alsó határ a 19 col, a felső pedig a 22. Erről az összehasonlító ábráról jól leolvasható, hogyan is viszonyulnak egymáshoz a méretek. Teszem azt, hiába van a 20, 21 és 22 colos wide monitoroknak ugyanúgy 1680x1050 pixeles felbontásuk, a fizikai méretük különbözik, amiből adódik, hogy egy 20 coloson sokkal kisebbek is a pixelek mint egy 22 colos társán. Lefele haladva a váltás 1440x900 pixelre történik, ezen osztozik minden 15 és 19 colos LCD. A probléma ott kezdődik, hogy a jelenlegi 1280x1024-es felbontáshoz képest az 1440x900-ra váltással 124 pixelnyi vertikális térről kellene lemondani, egy 20 colossal pedig ugyan 1680x1050-es felbontást kapnék, de ott meg igazán picik lennének a pixelek. Tehát a megoldás köre leszűkül a 19 és 22 colosokra.
Képarányok és fizikai méretek A-tól Z-ig.
Ezen felül ott a panelek problémája is. A Samsung nem minden monitorát saját tervezésű és gyártású panellal látja el, hanem az olcsóbb típusokba beszállítótól hozatja a paneleket – olcsóbban, rosszabb minőségben. A jelenlegi 931bf-emben egy kiváló 2ms-os Samsung panel lakozik, és ennél alább nem adnám, viszont ha nem csak méretbeli növekedést akarok, hanem ezzel együtt megőrizni a minőséget, akkor nagyon mélyen kellene a pénztárcába nyúlni. Tehát a megoldás köre szűkítve és pontosítva: egy 19 colos kifogástalan minőségű Samsung paneles, vagy egy 22 colos megkérdőjelezhető minőségű (esetleg Samsung, de valószínűbben AU Optronics) paneles LCD. Mindkét megoldás 40 ezer forint körül mozog, ha ehhez hozzávesszük, hogy ennek az árnak a 3/4-ét megkapom a jelenlegi eladásából, akkor egészen olcsón meg lehet úszni a bulit. Vagy nagyot akarni, és venni egy fasza 22 colosat, minimum 55 ezerért – aztán azt eszem januárban is. Imádom amikor ilyen dolgokon tudok napokat eldilemmázgatni.
A neten való képek nézegetése és tesztek olvasgatása tud segíteni valamelyest, de nem az igazi. Látnom kellett a saját szememmel mennyivel alacsonyabb egy 19 colos szélesvásznú, mint egy hagyományos 19 colos. Ehhez a legközelebbi Saturnba zarándokoltam el és lőttem pár lesifotót. Egymás mellett elég szembeötlő a különbség, de önmagában azt hiszem nem lenne vészes hogy alacsonyabb. Egyedül az a bizonyos -124 pixel zavar, az majdnem 4 tálcányi – szinte látom rajtatok a facepalmot, igen. Szóval ha neked 19 colos wide monitorod van, és esetleg van tapasztalatod a váltásról, akkor feel free to share.
ps: cSuwwi írt a saját 2243BW-jéről a dromon, érdemes lehet elolvasgatni aki ilyet készül venni.
» test/vér
gergő – 2008. november 24., hétfő 23:23 – elmélkedés – 7 komment érkezett »
Vannak olyanok, akik picit egyedül nőnek fel, noha nem azért mert nincsenek szüleik, csak egykék. Másoknak van testvérük, ők a szerencsésebbek, noha erről néha megoszlanak a vélemények. Ha testvéred van, akkor meg kell osztanod sok mindent. A teret ahol élsz, az ételt amit eléd tesznek az asztalra, illetve a szüleid idejét és energiáját. Ezt kisebb korban úgy fogod fel, hogy a testvéreddel kvázni versenyezned kell anyukáért, főleg a nagyobb testvéreknél van ez az érzés.
Én is nagyobb testvér vagyok, és nálam is volt ilyesmi. Meg veszekedések. Sok. De mostanra – hogy én már túlléptem a második ikszet, és öcsém sincsen sokkal lemaradva –, kezdem látni miért jó a testvérség. Az hogy a szüleink vannak, az egy olyan dolog ami jó esetben elég sok ideig egy fix pont az ember életében. Van hova menni, van kitől tanácsot kérni és van aki lebasszon ha hülye voltál. De egyszer már nem lesznek, és akkor ki az akire támaszkodhatsz? A barátaidra haverokra*? Azok jönnek-mennek, gyorsabban mint reggel a buszok a ferencieken. Nem, a testvéredre számíthatsz majd csak igazán. Meg persze magadra, de ha már benne vagy a szarban, akkor kell aki kihúz.
Sosem voltam példás bátyj, de az utóbbi időkben próbálom behozni a lemaradást. A testvéred pedig olyan, hogy mindig ugyanúgy áll hozzád ahogyan te hozzá. Elvégre valahol, valamennyire egyek vagytok. Van még mit tanulni, de úgy érzem jó fele haladok, haladunk. És ti, merre haladtok?
Zárójeles dolog, hogy az igazi barátokra valóban (kell és) lehet számítani, de vannak olyan dolgok ahol a családi kötődésnek szorosabbnak kell lennie mint egy baráti kapcsolatnak.
» i'm not a photographer
gergő – 2008. május 22., csütörtök 17:26 – technika elmélkedés – 10 komment érkezett »
Hosszú időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy rájöjjek: bármennyire is szeretek fotózni, nem vagyok jó benne. Rossznak ugyan nem nevezném magam, de jónak sem. Sikerült már elkapnom rengeteg jó pillanatot, de vagy a tudás, vagy a gyakorlás hiánya ami miatt nincs meg a plusz a képeimben. Első felindulásra az ember a technikára fogja mindezt. Jobb fényképezőgép, jobb objektívek, vaku, állvány és a többi. Mindez teljesen mindegy. Látni olyan képeket, amiket kompaktokkal, vagy teljesen alap, belépőszintű DSLR-ekkel fotóztak. És mikor ezeket a képeket nézegetem, vagy ezt a fórum hozzászólást olvasom, akkor jövök rá erre. Teljesen mindegy mi van a kezedben, egy huszonezres kompakt, vagy egy másfélmilliós profi tükörreflexes: ha nincs benne a véredben a fotózás, akkor hiába a technika, hiába a háttértudás, hiába minden. Persze tudsz majd jó képeket lőni, de mind csak tisztességes iparosmunka. Nem művészet. Mert annak benne kell lennie a zsigereidben. Ahogy picit másként látod ugyanazt a világot mint én. Olyasfajta dolog ez amit szavakkal elmondani végtelenül nehéz, legjobban a látásmód írja körül.
Mert ha bennevan a véredben a fotózás, akkor szarni fogsz a képzajra, a megapixelekre vagy a gagyi kitobjektívre. Mert azzal is jobb fotókat fogsz tudni csinálni, mint aki beleöl milliókat, megveszi a legjobb DSLR-vázat, mellé egy tucat profi objektívet, de nem érzi át az egészet. És akkor ő csak kattintgat a kocsit érő gépével, de nem jön ki semmi a túloldalon, csak szemét. És ezen a ponton válik értelmetlenné a márkák közötti vita is. Baromi mindegy melyik márka gépével fotózol, ha jól csinálod. Persze lehet hogy nekem a K100D jött be, másnak pedig a D50, Neked pedig egy 350D. Mindenkinek más áll kézre, és egyik sem jobb a másiknál. Nincs az a teszt vagy leírás, ami megmondhatná, hogy Neked ezt kell venned, különben nem lesznek jó képeid. És mikor azt mondom hogy fotózás, akkor nem az idióta partiképekre gondolok (ami egyébként mindennek a legalja), de nem is a terabájtokat foglaló családi/baráti összejövetelek képeire. Hanem a portréra, a gyönyörű természet-, vagy tárgyfotókra. Nézd meg az első linket és meglátod pontosan miről is beszélek. Azok a képek amiket én fotónak nevezek. És a fotózás az a szintje amit én nagy valószínűséggel soha nem fogok elérni.
A legnagyobb baj pedig az, hogy rettentő nagy divat lett a fotómánia. Mindenki kattintgat, mintha muszáj lenne, de az emberek igen kicsi töredékének van vajmi kevés köze ahhoz amit csinál. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a fotósokat, akik joggal annak nevezhetik magukat, és tisztelem a munkájukat. A többiek csak termelik a szemetet, amit mutogatnak egymásnak mindenféle oldalakon, és azt hiszik hogy ez most jó. Majd egyszer talán ők is rájönnek. Vagy nem, és tovább kattintgatják a butábbnál butább képeiket. De legalább boldogok lesznek vele.
» a szent gellért tér következik
gergő – 2007. szeptember 15., szombat 12:00 – bme elmélkedés – nincs komment »
Túlvagyok az első héten, és elég vegyesek az érzéseim. Kezdjük ott, hogy a 8:15-ös órakezdéshez nekem 7:15-kor már nem árt ha a buszon csücsülök, amihez kelhetek minimum 6:30-kor, ami nonszensz. Eddig gimiben úgy nézett ki hogy 10-15 perc laza sétával bennvoltam, hisz a második szomszédos utcában volt. Na itt mehetek a halál faszára budára minden áldott nap, és ez így már az első héten sok.
Főleg ha azt vesszük hogy minden nap 8-tól 4-ig bennvagyok, de van olyan is amikor 6-ig. Szerencsére ez csak az első héten volt így, a lazább tárgyakra nem szükséges bejárni, szóval nem is fogunk. Már csak azért is mert a tanárok maguktól felrakják az óra teljes anyagát a tanszékük szájtjára, nekem csak le kell szednem és megtanulnom a zéhákra, ami nem kicsi jóság. Persze van néhány óra aminek az anyaga töményebb, és persze a gyakorlatokon is érdemes résztvenni. De még így is az óráim fele kihullik, hálistennek, különben a hajam hullana a sok kávétól.
Egyébként fasza az egész egyetemi légkör, feeling beülni a hatszáz fős előadóba, ahova bármikor érkezhetsz, bármikor mehetsz, nem nagyon érdekli a tanárokat hogy bennvagy-e, vagy nem, figyelsz-e, vagy nem (mondjuk a látványos nemfigyelés ellenszenvet vált ki), itt már nem az a cél mint a gimiben hogy átadják a tudást, hanem hogy megadják a lehetőséget a tudás megszerzéséhez. Ezt ők mondták és van benne valami.
Nagy fun amúgy ez az egyetemváros, mászkálni órák között ide-oda, duplalyukasban kifeküdni a parkban a fűbe, zenét hallgatva elemezni az elemezhetetlen analízis elméletet :) Nálunk a GTK-n hálistennek jóarcok vannak, talán nem annyira kockák mint a nagy bme átlag. Aa csajok is jók, és még sokan is vannak, kb a fele társaság lányokból áll :) Eez főleg azért jó, mert a műegyetemen 100 srácra szokott 2-3 csaj jutni, és azok is a jobbakból. Nna ez most előítéletes volt és diszkriminatív, és yay.
Ja, egyébként nokia n70 lett a választás, beleszerettem^^ Szép bézs színű, majdnem vadiúj állapotban, kaptam hozzá grátisz 1 gigás memókarit, szóval nagyon hepifun vagyok. Igaz már semmi lóvém nincs szeptemberre meg októberre, de ez (még) nem érdekel :D Délután csinálok pár szép képet a masináról, talán egy rövid tesztecske is belefér, bár már paravan mert jövőhét után zéhá, és ma még party is lenne... :c
bejegyzések
