"könyv" kategória archívuma

» harry potter and the deathly hallows

gergő – 2008. március 17., hétfő 22:54 – kult könyv – 13 komment érkezett »

Friss az élmény, szóval kiírom még melegében. Történt, hogy iszonyatos láz kapott el, meg torokfájás és társai, szóval ma délután bedobtam magam az ágyba, kezem ügyébe forró mézestea, kézbe a nemrég megvett befejező kötet és uccu neki. Egyfektembe végig is olvastam, már ami a megmaradt ~500 oldalt illeti. Nyáron ugyan elkezdtem több féle fordítást is, de végül mindegyiket félbehagytam. Egyiket azért, mert túl jó volt - leszedették a honlapot ahol napi frissítések voltak, a másik pedig minősíthetetlenül igénytelen volt. Szóval gondoltam magamban, kivárjuk a januárt, akkor majd megvesszük, jól. Végülis mostanra jutottam el odáig hogy rászántam magam a hatszáz oldalas kötetre, nem is tudom mire vártam eddig.

Rowling ezzel tette az i-re pontot. Minden szálat elvarrt, minden titokra fény derül, egyszerűen lebilincselő. Szokásosan ugyanazt a taktikát követte mint az ezt megelőző hat kötetben; az első sortól kezdve folyamatosan fokozza az izgalmakat, néha hagy egy szusszanyásnyi szünetet, de csak azért, hogy utána újúlt lendülettel dobja bele az olvasót a történések forgatagába. Ez pedig a könyv utolsó negyedében csúcsosodik ki, ahol heves homlokcsapkodások közepette jön rá az olvasó megannyi kis titok nyitjára. Aki odafigyelt az előző részek olvasásánál az bizony egy sor visszautalást talál. Engem végigkísért az általános iskolától a történet - akkor kaparintottam a kezembe az első könyvet. Részről-részre komolyabbá érett, mígnem az utolsó köteteket nem nevezném gyerekeknek szánt olvasmánynak. Az író az ólvasótáborral együtt nőtt fel Harry-vel, így komolyodott meg a történet. A kalandok egyre veszélyesebbek lettek, koránstem volt mindig boldog befejezés, és a viharfelhők bizony egyre csak gyűltek. Viszont az utolsó rész óriási megkönnyebbülést hozott, kitörő örömmel olvastam az utolsó néhány fejezetet. Nekem örök darab.